A magas-hőmérsékletű ipari alkalmazásokhoz (500 fok felett) olyan érzékelőkre van szükség, amelyek ellenállnak a szélsőséges hőnek, miközben pontos leolvasást biztosítanak. Az ezekben az alkalmazásokban leggyakrabban használt érzékelők közül a PT100 3-huzalos érzékelők és a hőelemek. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és korlátai, és a választás az adott alkalmazás hőmérsékleti tartományától, a pontossági követelményektől és a környezettől függ. A tapasztalatok szerint nincs univerzális válasz-minden egyes érzékelő jobban megfelel a különböző magas hőmérsékletű-forgatókönyveknek. A kettő közötti különbségek megértése segíthet a kezelőknek megalapozott döntés meghozatalában, amely megbízható teljesítményt biztosít.
A PT100 3-huzalszenzorok platina ellenállás-érzékelők, amelyek mérési tartománya -200 foktól +850 fokig terjed, így számos magas hőmérsékletű-hőmérsékletű alkalmazásra alkalmasak, például műanyag fröccsöntésre, fémfeldolgozásra és üveggyártásra. Nagy pontosságot (±0,1 fok az A级 érzékelőknél) és stabilitást kínálnak, ami elengedhetetlen a precíziós, magas hőmérsékletű folyamatokhoz. A 3 vezetékes csatlakozás kiküszöböli a vezetékellenállás hibáit, így az érzékelő még hosszú vezetékek esetén is pontos leolvasást biztosít (50 méterig).
A PT{0}}huzalos érzékelők egyik fő előnye a hőelemekkel szemben a pontosság. A hőelemek pontossága ±1-2 fok, ami nem elegendő a precíziós, magas hőmérsékletű{11}}alkalmazásokhoz. Például az üveggyártásban 1 fokos hiba befolyásolhatja az üveg viszkozitását, ami termékhibákhoz vezethet. A PT100 3-huzalos érzékelők ±0,1 fokos pontosságot biztosítanak, biztosítva a folyamat pontos vezérlését. Ezenkívül a PT100 érzékelők lineáris ellenállás-hőmérséklet kapcsolattal rendelkeznek, így könnyebben kalibrálhatók és integrálhatók a műszerekkel.
A hőelemek viszont szélesebb hőmérséklet-tartományúak, mint a PT100 érzékelők,{1}}egyes típusok (például az R vagy az S típus) akár 1700 fokos hőmérsékletet is elviselnek, így rendkívül magas hőmérsékletű alkalmazásokhoz, például acélolvasztáshoz vagy kerámiaégetéshez is alkalmasak. A hőelemek szélsőséges hőségben is tartósabbak, mint a PT100 érzékelők, mivel magas hőmérsékletű ötvözetekből, például platina-ródiumból készülnek. Ezenkívül olcsóbbak, mint a PT100-as érzékelők, így költséghatékony{10}}választást jelentenek olyan alkalmazásokban, ahol nem a pontosság a legfontosabb.
A hőelemek másik előnye a gyors reakcióidő. A hőelemek termikus tömege kisebb, mint a PT100-as érzékelőké, így gyorsan érzékelik a hőmérsékletváltozásokat. Ez fontos olyan alkalmazásokban, ahol a hőmérséklet-ingadozások gyorsak, például kemencékben vagy szemétégetőkben. A PT100 érzékelők válaszideje lassabb a nagyobb termikus tömegük miatt, ami hátrányt jelenthet a gyorsan változó környezetben.
A PT100 3-huzalérzékelők és hőelemek közötti választás számos tényezőtől függ: hőmérséklet-tartomány, pontossági követelmények, válaszidő és költség. Az 500 és 850 fok közötti hőmérsékletű alkalmazásokhoz, ahol a pontosság kritikus (±0,1-0,3 fok), a PT100 3-vezetékes érzékelők a jobb választás. 850 fok feletti hőmérsékletű alkalmazásokhoz a hőelemek az egyetlen lehetőség. Azokban az alkalmazásokban, ahol a pontosság kevésbé fontos, és a költség aggodalomra ad okot, a hőelemek megfelelőbbek.
Magas{0}}hőmérsékletű környezetben az érzékelő burkolatának anyaga döntő fontosságú. A magas-hőmérsékletű alkalmazásokban használt PT100-as érzékelőknek 316-os rozsdamentes acélból vagy Hastelloy-ból készült burkolattal kell rendelkezniük, amely akár 850 fokos hőmérsékletet is képes ellenállni. A hőelemek magas hőmérsékletű ötvözetekből, például platina-ródiumból vagy inconelből készült hüvelyeket használnak, amelyek akár 1700 fokos hőmérsékletet is ellenállnak. A burkolat anyagának korrózióállónak is kell lennie, mivel a magas hőmérsékletű környezetben gyakran vannak korrozív gázok vagy folyadékok.
A vezeték kiválasztása egy másik fontos szempont a PT100 3-huzalérzékelők esetében a magas hőmérsékletű alkalmazásokban{1}}. A huzaloknak magas hőmérsékletű anyagokból kell készülniük, például teflon-bevonatú rézből vagy rozsdamentes acélból, amelyek akár 200 fokos vagy magasabb hőmérsékletnek is ellenállnak. Mindhárom vezetéknek azonosnak kell lennie ahhoz, hogy a 3 vezetékes módszer megfelelően működjön. A hőelemek speciális hosszabbító vezetékeket használnak, amelyek megfelelnek a hőelem típusának (pl. K típusú hosszabbító vezetékek a K típusú hőelemekhez), amelyek drágábbak lehetnek, mint a PT100 vezetékek.
A karbantartás is eltérő a két érzékelő esetében. A PT100 3-vezetékes érzékelőket rendszeres kalibrálásra (6-12 havonta) kell elvégezni a pontosság biztosítása érdekében, mivel a magas hőmérséklet az érzékelő eltolódását okozhatja. A hőelemek élettartama rövidebb, mint a PT100 érzékelőké (2-5 év vs. . 5-10 év), és gyakrabban kell cserélni. Ezenkívül a hőelemek oxidáció vagy szennyeződés miatt „sodródást” okozhatnak, ami befolyásolja a pontosságukat.
A tapasztalatok szerint sok magas{0}}hőmérsékletű ipari létesítmény PT100 3-huzalérzékelőket és hőelemeket egyaránt használ. Például egy fémfeldolgozó üzem használhat PT100 érzékelőket a közbenső hőmérsékleti folyamatokhoz (500-800 fok), ahol a pontosság kritikus, és hőelemeket olyan olvasztási folyamatokhoz (1000 fok felett), ahol extrém hő szükséges. Ez a kombináció biztosítja, hogy a létesítmény megfeleljen mind a pontossági, mind a hőmérsékleti tartomány követelményeinek.
Összefoglalva, a PT100 3-huzalérzékelőknek és hőelemeknek megvannak a saját erősségei a magas hőmérsékletű ipari alkalmazásokban. A PT100 érzékelők ideálisak 850 fokos hőmérsékletig, ahol a pontosság kritikus, míg a hőelemek 850 fok feletti hőmérsékletekre és olyan alkalmazásokra alkalmasak, ahol a költség vagy a válaszidő a prioritás. A választás az adott alkalmazás hőmérsékleti tartományától, a pontossági követelményektől és a költségvetéstől függ. Összetett, magas hőmérsékletű{8}}rendszereknél a professzionális fűtési megoldások szolgáltatói felmérhetik az alkalmazást, és javasolhatják az optimális érzékelőtípust.
