Bekötési problémák a következőhözPatronos melegítők
Ipari alkalmazásokban a patronos melegítőket általában több készletben használják. Ezért aggodalomra ad okot, hogyan kell bekötni őket a kívánt eredmény eléréséhez.
Először is tisztázzunk két alapvető pontot:
1. A kazettás melegítőknek nincs pozitív és negatív pólusa.
A patronos fűtőelem magfűtőeleme egy ellenálláshuzal (általában nikkel{0}}krómötvözetből készül). Ellenállásos komponens lévén nincs polaritása.
2. A patronos fűtőelem ellenállásértéke rögzített.
Ellenállás=(névleges feszültség)² / névleges teljesítmény
(A névleges feszültség és teljesítmény a terméktervezés során kerül meghatározásra, és ebből a két paraméterből az ellenállás számítható.)
Tényleges teljesítmény=(alkalmazott feszültség)² / ellenállás
A fenti képlet szerint az alkalmazott feszültséget a felhasználó határozza meg. A különböző feszültségek eltérő teljesítményt eredményeznek. A nem megfelelő feszültség alkalmazása megakadályozhatja, hogy a fűtőberendezés megfeleljen a tervezési előírásainak, és súlyos esetekben balesethez vezethet. Ezért mindig a fűtőkészülék termékcímkéjén megadott névleges feszültséget használja.
Az alábbiakban bemutatjuk a fűtőelemek leggyakoribb huzalozási módját:
1. Soros kapcsolat
A soros csatlakozás az áramköri alkatrészek csatlakoztatásának alapvető módja. A patronfűtők végét -végig -végig csatlakoztatva, a lánc két végét az áramforráshoz csatlakoztatva, soros áramkört alkotnak. Egy ilyen áramkörben az egyes fűtőelemeken átfolyó áram egyenlő (áram=teljes feszültség / összes fűtőelem teljes ellenállása). Ha a különböző ellenállású fűtőtestek sorba vannak kötve, a feszültség mindegyiken úgy számítható ki, hogy megszorozzuk az áramköri áramot az adott fűtőelem egyéni ellenállásával.
2. Párhuzamos kapcsolat
Párhuzamos csatlakozásnál a patronos fűtőelemek minden kezdő vége, és az összes befejező vége össze van kapcsolva. Ebben a konfigurációban az egyes fűtőelemeken lévő feszültség egyenlő, míg az egyes fűtőelemeken áthaladó áramerősség eltérő, az egyéni ellenállásuk határozza meg.
3. Star Connection (Y-Connection)
A csillagcsatlakozás a háromfázisú{0}}váltóáramú tápellátás bekötési módja. A háromfázisú teljesítmény három azonos frekvenciájú és amplitúdójú, de 120 fokos fáziskülönbségű szinuszos feszültségforrást foglal magában, amelyeket meghatározott módon kapcsolnak össze. Csillagcsatlakozásban a három fűtőkészlet végeit össze kell kötni, hogy egy közös nullapontot képezzenek, és három kapocs (U, V, W) van kihúzva a kezdő végekből. Itt a hálózati áram egyenlő a fázisárammal, a fázisfeszültség pedig egyenlő a hálózati feszültség osztva √3-mal.
4. Delta kapcsolat (Δ-Kapcsolat)
A háromfázisú váltakozó áramú tápellátás másik bekötési módja a delta csatlakozás. Ebben az elrendezésben a fűtőelemek -végük-végükhöz zárt hurokban vannak csatlakoztatva, és a három csatlakozási pont három fázisvezetékként szolgál. A delta-csatlakozásnak nincs nullapontja, és így nincs semleges vezetéke,-ez egy három-fázisú, három{7}}vezetékes rendszer. Ebben a konfigurációban a hálózati feszültség megegyezik a fázisfeszültséggel, míg a hálózati áram √3-szorosa a fázisáramnak. Az áramok és feszültségek kiszámítása bonyolulttá válik, ha különböző teljesítményű (és így eltérő ellenállású) fűtőelemeket használnak háromfázisú delta-kapcsolatban.
Rendelési megjegyzések:
A termékek testreszabásakor vagy kiválasztásakor tájékoztassa az értékesítési személyzetet vagy a mérnököket a tervezett bekötési módról.
Fontos emlékeztető:
A terméket mindig az egyes fűtőelemek névleges feszültségének megfelelően csatlakoztassa. A nem névleges feszültség használata megváltoztatja a kimeneti teljesítményt, károsíthatja a fűtést, és baleseteket okozhat. A meglévő fűtőberendezések bekötésekor Kínában (ahol a szabványos háromfázisú tápfeszültség 380 V), ellenőrizze a fűtőelem névleges feszültségét. Ha 380 V, használjon delta csatlakozást; ha 220V, használjon csillagcsatlakozást.
