Egyenletes hőmérséklet biztosítása egy 1200 mm-es egyvégű patronfűtőn bonyolultabb feladat, mint az ellenálláshuzal egyszerű feltekerése a csúcstól a végig. A mélyüreges alkalmazásoknál gyakori panasz az, hogy a fűtőelem középső része lényegesen melegebb, mint a végei, vagy hogy a hegy soha nem éri el teljesen a kívánt hőmérsékletet. Ezek a hőkiegyensúlyozatlanságok jellemzően nem magának a fűtőelemnek a hibája, hanem inkább az egyenletes watt-sűrűség kialakítása és az alkalmazás nem egységes hűtőborda jellemzői közötti eltérés.
Az egyenletes wattsűrűség azt jelenti, hogy a teljes fűtött hosszon ugyanaz a teljesítmény disszipálódik négyzethüvelyknyi felületre. Ez a megközelítés jól működik rövidebb fűtőtesteknél vagy tökéletes hőszimmetriával rendelkező üregeknél. Az acélformába, szerszámba vagy extrudálófejbe szerelt 1200 mm-es patronos melegítő azonban ritkán tapasztal azonos hőelvonást teljes hosszában. Az üreg csúcsa-különösen, ha nyitott a légkör felé, vagy a gép vége közelében található,-hajlamos több hőt veszíteni a környezet felé. Ezzel szemben a középső részt a környező fémtömeg hőszigeteli, amely megtartja a hőt, és egyenletes wattsűrűség esetén a fűtőtest közepe túlmelegedését okozhatja.
A műszaki megoldás a kúpos vagy zónás teljesítménysűrűségben rejlik. Egy jól megtervezett, ultrahosszú patronos fűtőberendezésben a gyártó beállíthatja a belső ellenállástekercs osztásközét, vagy különböző tekercssűrűségeket használhat a különböző zónákban az 1200 mm-es hossz mentén. Például a csúcs, ahol a legnagyobb a hőveszteség, nagyobb wattsűrűséget kaphat ennek kompenzálására. A túlmelegedés elkerülése érdekében a középső rész feltekerhető valamivel kisebb wattsűrűséggel, míg a vezetővéghez közelebb eső rész valahol a kettő közé esik. Az eredmény egy nettó hőprofil, amely a teljes 1200 mm-es hosszban sík marad, még dinamikus működési körülmények között is, amikor a gép ciklikusan mozog, vagy a feldolgozott termék egyenetlenül szívja fel a hőt.
Egy másik tényező, amely befolyásolja a teljesítménysűrűség követelményeit, a munkadarab vagy a megmunkálandó anyag hővezető képessége. Csomagolóberendezések lezárásánál a fűtőelem közvetlenül érintkezhet olyan termékkel, amely gyorsan elvezeti a hőt. Ilyen esetekben az adott gépciklushoz szabott egyedi teljesítményprofil megakadályozhatja a hideg foltok kialakulását, amelyek veszélyeztetik a tömítés minőségét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ultrahosszú fűtőberendezések sok idő előtti meghibásodása nem magának az alkatrésznek a hibájából fakad, hanem a watt-elrendezés és az alkalmazás tényleges hőigénye közötti alapvető eltérésből.
Amikor egy kritikus gyártási folyamathoz 1200 mm-es patronos fűtőelemet határoz meg, felbecsülhetetlen értékű, hogy a gyártó részletes információkat kapjon az üreg geometriájáról, a környező anyagokról, a várható hőveszteségekről és a tervezett hőciklusról. Ezekkel az adatokkal a teljesítménysűrűséget úgy lehet megtervezni, hogy ne csak a helyes összteljesítményt, hanem a megfelelő hőelosztást is biztosítsa. Ez a megközelítés kiküszöböli a forró pontokat, csökkenti a fűtőelem hőterhelését, és biztosítja, hogy a teljes 1200 mm-es hossz hatékonyan hozzájáruljon a folyamathoz. Ami egyébként szabványos fűtőelem lenne, az precíziós termikus szerszámmá válik, amelyet kifejezetten az alkalmazás igényeihez terveztek.
